Totalcar tesztje az autómról
A Grande Punto gyönyörű, sokan szeretik, Égő Ákos webszerkesztő másfél éve szinte ódát írt az 1,3-as dízelmotoros ötajtóshoz. Én már abban is feszengtem, és most ebben a minden jóval felszerelt racsingos változatban is.
Sportos, izgalmas külső, sportos, izgalmas belső. Az anyagok finomak, puhák, ahol kell, kemények, ahol lehet. Vaskos, részletesen formázott kormány, erőteljes oldaltartású sportülések, tesztautónkban elektromosan gerincünkbe bökhető deréktámasszal; formailag csupán a némileg játékdömperekre emlékeztető grafikájú és tipográfiájú műszerfalba lehet belekötni.
Viszont szűk a hely, az ember klausztrofóbiától legyűrve pillog ki a keskeny szélvédőn, oldalról is szinte körbenövi, tolakodóan rászorítja magát az ajtókárpit. Azon pedig eszem megáll, hogy a 147-es Alfa után a Fiat konszern képes volt még egy ferde hátú kocsit legyártani úgy, hogy nincs minél fogva felnyitni a csomagtérajtót.
Menet közben sem viselkedik jól. Karotta használta pár napig, aztán azzal adta ide a kulcsot: mintha mindene gumiból lenne. És tényleg. Kenődős a futómű, érzéketlen a kormány, túl hirtelen fog, ideges a fék, a váltószerkezetből érzésre alighanem száműzték a fémeket. A bajuszkapcsolók bután működnek, az indexszel folyton reflektoroztam, az ablaktörlőt (forgatni kell a kart löködés helyett) sosem bírnám megszokni. Ráadásul a kocsi zajos, a rádió a gyári mélynyomóval együtt inkább harsány, mint minőségi.
És mégis kéne. Kéne bizony, a csodálatos motor miatt. Hihetetlen, hogy ennyi rúgkapáló, habzó szájú ló beférjen ilyen kis helyre: az istálló csupán 1368 köbcentis. És ezek nem látszatlovak, a T-Jet Punto sokkal-sokkal vehemensebb, mint egy átlagos 1,6-os, esetleg 1,8-as szívómotoros kategóriatárs, hasonló teljesítménnyel. Már bőven kétezer alatt elkezd tolni, a zsigereket csiklandozó gyorsulásélmény majd' hétezerig élvezhető. A turbólyuk létezik, de a kis késleltetéstől csak még intenzívebb lesz a kitörő erő hatása, mint ahogy ez az élet más, naturálisabb területein is megfigyelhető.
Az átlagfogyasztás a számítógép szerint kábé fele-fele városi-országúti használatban finoman gurulva 7-7,2, erőteljesen élvezkedve 9-9,2 liter benzin száz kilométerre - nem olyan vészes, főleg az élményhez képest. És a Grande Punto ezzel a motorral Dynamic kivitelben 3,33 millió forinttól elvihető, ami azt jelenti, hogy ez a vérbő, érzéki olasz bestia reális álom lehet sok új kis, de nem olyan kis autót kereső magyar hím számára.
A tömegmérésen mondjuk kevésbé. A Startgumi mérlegén a Fiatot zavartuk át először. 352 kiló a bal, 349 a jobb első keréken, 222 a bal, 198 a jobb hátsón, összesen 1121 kilogramm háromnegyedig töltött tankkal, sofőr nélkül. Ez nagyjából megfelel a gyári értéknek. Még annyit állapíthatunk meg, hogy a Punto tömegének 63%-a az első tengelyt nyomja, így elmért kanyarokban számíthatunk némi orrtolásra. A mai autók legnagyobb részénél manapság ez már csak így megy.
ellenben teljesen elképedtünk. Arra számítottunk, hogy a kocsik valamivel gyengébbek lesznek a gyári specifikációnál, feltételeztük, hogy a gyár nagyvonalú, amikor megadja új büszkesége aramétereit. De mennyire nem így lett!
A Fiat 138 lóerősnek bizonyult, maximális forgatónyomatéka 218 Nm volt. Gyári értékek: 120 lóerő, 206 Nm, vagyis 15, illetve 5,8 %-os a gyári csalás - lefelé. A Punto görbéi pörgős, magas csúcsteljesítményre hegyezett motorra utalnak: a nyomatékgörbe csak két- és négyezer között lapos többé-kevésbé, innen esni kezd, viszont a teljesítménygörbe egész 5700-ig tör felfelé.
A kérdés: miért nem egyeznek a mért adatok a gyárival? A pad mérési hibahatára +-2%, ennél pedig jóval durvább anomáliákat találtunk.
Összeesküvés-elmélet 1: mert speciálisan felkészített sajtóautókat kaptunk. Turbófeltöltős autóknál elég egy kis variálás a töltőnyomással, gyakorlatilag pár sort kell átírni a motorvezérlő számítógép szoftverében, és kész: nagyobb nyomás, több levegő, ehhez az injektor több benzint ad, és kész a több teljesítmény. Ez a leggonoszabb elméletünk.
Összeesküvés-elmélet 2: mert a gyártók azt szeretnék, ha a vevő szerint az ő 120, illetve 100 lóerős autójuk lenne a legerősebb. Tehát papíron kicsit elcsalja az értékeket lefelé, így a júzer azt fogja érezni, az ő 120 lovas Fiatja mennyivel jobban megy, mint a szomszéd 120 lovas, nagyjából hasonló teljesítményű XY-ja.
Összeesküvés-elmélet 3: mert a gyári szórásból, ami az általánosan elterjedt szóbeszéd szerint +-5 százalék, a sajtópark a lefölözött krémet kapja. Ez ellen szól, hogy mindkét tesztautó tíz százalékkal több teljesítményt hozott a mérésen a specifikációnál, de hát ki tudja, tán turbósoknál nagyobb a szórás.
Összeesküvés-elmélet 4: mert a gyártó lefelé korrigál a táblázatokban, hogy a kocsi át ne essen egy valahol, valamilyen rendszer szerint magasabb sápot jelentő adókategóriába. Ez meg azért hülyeség, mert az államok nem hülyék: ők is tudnak teljesítményt mérni, azaz a turpisság bármikor kiderülhet.
Akárhogy is, a kis méregzsák sokkal mérgesebb volt a valóságban, mint a papíron. Akár így, akár úgy, egy dologban teljesen biztosak voltunk, amikor visszaadtuk őket az importőröknek: jó dolog a kis turbós benzines. Sok ilyet a népnek, még!
Forrás: totalcar.hu
Eredeti cikk: http://totalcar.hu/tesztek/punticliot/
A lovakat lehazudják, ugye?